Megjelenés éve: 1966.

Szerző: Ronnie Lane, Steve Marriott

Nagylemez: From the Beginning

A Small Facesnek eddig két dalát mutattam itt be, de most következzen az egyik, ha nem a legismertebb számuk.

A korai, 1965-1966-ban megjelent sikertelen kislemezek és a kisebb sikert arató „Hey Girl” után az „All or Nothing” hozta meg számukra az áttörést. Angliában az első és egyetlen listavezető daluk lett, ezt még az „Itchycoo Park” vagy a „Lazy Sunday” sem tudta megismételni.

Itt még híre sincs annak a kísérletezésnek, ami később jellemezte zenéjüket, egyszerű, enyhén bluesos, lassú, mégis lendületes rockszámmal állunk szemben. Szövege azt az érzést szólaltatja meg, amikor egy lány szerelméről úgy érzed, hogy ha megszerzed, azzal mindent megnyersz, ha nem, azzal mindent elveszítesz. "I thought you'd listen to my reason, / But now I see you don't hear a thing." („Azt hittem, hallgatni fogsz az érveimre, / De most már látom, nem hallod meg egy szavamat sem.”) – énekli Marriott. Mintha a szerelem észérvekre épülne… A dal közepe táján egy szöveg nélküli rész hallható ("Ba-ba-ba-ba-ba…"), kicsit feloldva ezzel a komolytalankodással a szövegben elmondottak súlyát. Ezután viszont a húrok közé csapnak, és következik a dal csúcspontja: "I ain't telling no lie, girl, / So don't you sit there and cry, girl!" („Nem hazugságot mondok neked, / Hát ne ülj és sírj ott, kislány!”), majd a refrént háromszor megismételve (ebből a másodiknál kicsit lecsendesedik a zene) véget ér a dal. Marriott énekhangja szinte a suttogástól az üvöltésig váltakozik ebben a három percben, amit a többiek is követnek a hangszereikkel. Mindent összevetve: jól összerakott nóta ez, az elejétől a végéig, nem véletlenül lett akkora sikere. :-)