Megjelenés éve: 1967.
Szerző: Ronnie Lane, Steve Marriott
Nagylemez: -
Ismét egy remekmű következik a Small Facestől. Steve Marriott eredetileg P. P. Arnold (Patricia Arnold) amerikai soulénekesnőnek szánta a dalt, de végül inkább az „If You Think You're Groovy” című dalt adta neki (ahol szintén a Small Faces kíséri), a „Tin Soldier”-t pedig saját maguk rögzítették, egyébként szintén P. P. Arnold közreműködésével.
Ki ne ismerné Hans Christian Andersen dán író meséjét a rendíthetetlen ólomkatonáról, mely a halhatatlan szerelemről és az önfeláldozásról szól? A szöveg innen indul: "I am a little tin soldier / That wants to jump into your fire." („Én egy kis ólomkatona vagyok, / Aki a tüzedbe akar ugrani.”); utalás a mese végére, viszont egy teljesen más szöveg bontakozik ki belőle, amelyet Marriott Jenny Rylance-nek, későbbi feleségének címzett. Ne kezelj gyerekként, hiszen (felnőtt) férfi vagyok ("I don't understand, / All I need is treat me like a man, / 'Cause I ain't no child, / Take me like I am.") – szól a versszak második fele, majd a refrén, ahol főhősünk teljesen alárendeli magát szerelmének ("I've got to know that I belong to you, / Do anything that you want to do, / Sing any song that you want me to sing to you." – „Tudnom kell, hogy hozzád tartozom, / Megteszek bármit, amit akarsz, / Elénekelek bármilyen dalt, amit szeretnél, hogy énekeljek neked.”). Itt egy átvezető rész következik, amely rögtön a második refrénbe visz; itt egymás után lépnek be a hangszerek, a háttérben pedig P. P. Arnold, Ronnie Lane és Ian McLagan vokálja. A második versszakra ismét lecsendesedik a zene és az ének is, a szavak is követik ezt: "All I need is your whispered hello" („Ahogy suttogva köszönsz, az minden, ami kell nekem”), majd a versszak második felére ismét erőteljesebbre vált mindkettő: "So now I've lost my way, / I need help to show me things to say, / Give me your love before mine fades away!" („Hát most eltévedtem, / Segítség kell nekem, megmutatni, mit mondjak, / Add nekem a szerelmedet, mielőtt az enyém elmúlik!”) – nem nehéz eltévedni, eltéveszteni valami a szerelemben, viszont a második sor mintha kicsit ellentmondana az első versszakban elhangzottaknak: ha felnőtt vagyok, miért lenne szükségem segítségre? A harmadik sorban pedig már az elmúlástól való félelem is megjelenik: a szerelem nem tarthat túl sokáig, ha egyoldalú. Újabb refrént követően jön a dal lezárása, összegezve az egész szöveg mondanivalóját (mintha nem lenne elég egyértelmű, de talán néha szükség van magyarázatra ilyenkor is :-) ). A csendes és erőteljes szakaszok váltakozása nyomatékosítja igazán a szavakat, Ian McLagan itt elektromos zongorán és orgonán is játszik, Kenney Jones pedig Keith Moont idéző dobolásával adja a ritmust az egészhez, a végén, majd az utolsó akkord lecsengése után egy rövidke dobszólóval zárja a számot. Az egyik legszebb és a legjobb daluk szerintem. :-)
