Megjelenés éve: 1998.
Szerző: David Baynton-Power, Tim Booth, Saul Davies, Jim Glennie, Mark Hunter
Nagylemez: -
Ők is szerepeltek már a blogon korábban, most egy, a múltkorinál korábbi, de talán annál is komorabb, melankolikusabb dalukat hoztam el.
A címe annyit tesz: Zátonyra futni. Valahogy anélkül is, hogy egy hangot hallott volna belőle az ember, érzi: itt nem éppen a hajózásról lesz szó. Ahogy a „Getting Away With It (All Messed Up)” esetében, zeneileg itt is rettentő egyszerű szerkezetű dallal van dolgunk: ugyanaz a négy akkord ismétlődik végig (E-moll, G-dúr, D-dúr, A-dúr; ezt a másik dalukkal összevetve ráadásul azonnal látjuk, hogy gyakorlatilag ugyanazzal az akkordmenettel van dolgunk, csak egy egész hanggal magasabban, de ennyi legyen is elég a „komoly” zeneelméleti fejtegetésből :-) ), de ahogy a halkabb és erőteljesebb szakaszok váltogatják egymást, az mégis változatossá teszi, egyúttal a szöveg mondanivalóját is jól alátámasztja.
Hogy mi ez a mondanivaló? A versszak második felében van a lényeg (de ez korántsem fedi le az egész szöveg mondandóját): "Oh, no, she's gone, / Back wherever she came from. / You watch her go, / Your reactions's far too slow." („Ó, nem, ő elment, / Vissza, akárhonnan is jött. / Nézed, ahogy távozik, / A válaszod túl lassú.”). Egy szakítás sosem egyszerű dolog, főleg, ha az egyik fél nem szeretné, de itt nem egyszerű „szakítós” dalról van szó: "For every woman you will leave an open door; / You find yourself thinking: why can't I have more? / You say there's nothing you can do; / You tried your best, but you were only being you." („Minden nőt tárt ajtókkal fogadsz; / Azt gondolod magadban: miért nem jár nekem több? / Azt mondod, nincs semmi, amit tehetnél; / A legjobbat próbáltad adni magadból, de te csak te voltál.”) – énekli Tim Booth az első versszakban. A helyzet kicsit súlyosabb: nem csak ez az egy kapcsolatod ért véget így, hanem mindenkit így veszítettél el és fogsz elveszíteni, akivel összehoz a sors, és sajnos a hibát bizony benned kell keresni (de ezt képtelen vagy belátni, azzal mentegetőzöl, hogy nem tudsz mit tenni, mindent megpróbáltál). A második versszak sem kíméletesebb: "You don't know what you've got until you've lost it all; / Might I suggest you find a softer place to fall? / You take for granted all the riches of the world, / You may have oysters, but you'll never find a pearl." („Nem tudod, mid van, amíg el nem veszítettél mindent; / Javasolhatnék egy olyan helyet, ahol puhábbra fogsz esni? / Magától értetődőnek veszed a világ javait, / Lehetnek kagylóid, de gyöngyöt soha nem fogsz találni.”) – az első sor talán finom utalás Joni Mitchell 1970-ben megjelent „Big Yellow Taxi” című dalára ("You don't know what you've got till it's gone."), itt viszont környezetvédelemről nincs szó, csak egy ember által elszenvedett veszteségekről. Nem értékeljük, természetesnek vesszük azt, amink van, amíg el nem veszítettük, és talán kicsit igaz ez a párkapcsolatokra is: belekényelmesedünk, nem is teszünk semmit azért, hogy bármi jobb (vagy legalább ne rosszabb) legyen, aztán amikor a másiknak ebből elege lesz és elhagy, jobb esetben jön a „hirtelen” felismerés, hogy mit tettél, rosszabb esetben viszont őt hibáztatod, és/vagy azt mondod magadnak: „Hadd menjen, nem ér annyit!”. A kagylós hasonlat (tudom, hogy az oyster osztrigát jelent, de azt valahogy nem az igazgyöngyhöz szoktuk kötni a magyar nyelvben) pedig utalás arra, hogy képtelen vagy kihozni egy kapcsolatból azt, amire méltó lenne. A második versszakban ismétlődik az első versszak második fele, de itt kétszer halljuk egymás után, aztán végre következik a refrén, itt a zene hangosabbra vált, és így is marad végig, miközben már szinte a szánkba rágják, mi történt: a lány szerelme, bizalma eltűnt, elveszett, ő szépen továbblép, túllép rajtad, és te nézed értetlenül, tétlenül, pedig tovább is tarthatott volna ez az egész, de kiégett minden, ami életben tartotta. A dal egy mindenbe beletörődő "Oh, no!"-val ér véget. Mindezek ellenére kellemes a dalt hallgatni, igazi kilencvenes évekbeli rockzene a jobbik fajtából – de ebbe a „csomagolásba” kicsit több is belefért. :-)
