Megjelenés éve: 1968.

Szerző: Ronnie Lane, Steve Marriott

Nagylemez: Ogden's Nut Gone Flake

Állandóan emlegetem ezt a lemezt, ha a Small Facesről írok, de most végre következzen róla egy jóféle nóta. :-) Külön érdekesség, hogy itt a basszusgitáros Ronnie Lane-é a vezérszólam, Steve Marriott csak a refrénben „segít be”. Az Ogden's Nut Gone Flake pszichedelikus, itt-ott – „Afterglow (Of Your Love)” – kicsit soulos, a lemez második oldalán pedig „középkoroskodó”, kísérletező hangzásához képest a „Song of a Baker”, az én fülemnek úgy tűnik, Jimi Hendrixre hajaz. Különösen igaz ez Steve Marriottnak a dal közepe táján hallható gitárszólójára és a hozzá tartozó zenei kíséretre (konkrétan Lane basszusfutama hasonlít a „Hey Joe” vége felé hallhatóhoz). Érdemes figyelni Kenney Jones dobolására is, tényleg nem semmi. :-)

A szöveg értelméről mindent elmond a cím (Egy pék dala). De hogy mi lehet ez, a lemez „középkori” hangulatát akarja megelőlegezni, vagy valami leegyszerűsített, középkorba átültetett „Working Class Hero” (hoppá, az meg két évvel később jelent meg :-) ) akar lenni? Nem tudom, de olyan dal ez, amely akkor is tetszene, ha pocsék szöveget írtak volna hozzá. Jó hallgatózást! :-)