Megjelenés éve: 1965.
Szerző: Ray Davies
Nagylemez: -
Sok előadóra mondták a hatvanas években, hogy itt a Beatles legnagyobb vetélytársa, de (talán a Rolling Stones-on és a Beach Boyson kívül) senkinek sem sikerült „befogni” őket sem a hazájukban, sem a tengerentúlon. Voltak azonban sokan, akik tényleg nem álltak messze ettől, és hosszan tartó zenei pályát futottak be. Ilyen volt a Ray Davies gitáros-énekes-zeneszerző által vezetett Kinks is, melyet Ray öccsével, Dave-vel (gitár), illetve Pete Quaife-fel (basszusgitár) és Mick Avoryval (dob) alapított 1963-ban. Első kislemezük 1964-ben jelent meg, ez Little Richard „Long Tall Sally” című számának feldolgozása volt, mellyel a 42. helyig jutottak az angol slágerlistán, de ennek a rock and roll-alapműnek pont abban az évben több más feldolgozása is született (például a Beatles által is, amit sajnos nem találok a videómegosztókon). A kislemez hátoldalán Davies saját szerzeménye, az „I Took My Baby Home” hallható. Ezt már egy saját dal, a „You Still Want Me” követte, ami viszont teljes bukás lett, fel sem került a slágerlistákra. A kiadójuk (Pye Records) a szerződésük felmondásával fenyegetőzött, ha a harmadik kislemezük is sikertelen lesz. Nem így történt: az előzőeknél keményebbre cserélték az addigi lágy, erősen a Beatlesre hajazó hangzást, és a „You Really Got Me” meghozta a banda számára az áttörést, majd egy nagyon hasonló hangzású dal, az „All Day and All of the Night” követte, hasonló sikerrel. Ezután kissé visszább vettek a keménységből, de az idősebbik Davies folyamatosan „szállította” a sikeresebbnél sikeresebb dalokat: „Tired of Waiting for You”, „Set Me Free”, „Till the End of the Day”… 1966-ban aztán ismét stílusváltás következett: egyre inkább előtérbe kerültek a Ray-t gyermekkorában ért zenei hatások, elsősorban a viktoriánus kori Anglia zenéje, amelyet szülei által ismert meg. A „Sunny Afternoon” a legkiemelkedőbb példa erre, de a korábbi „Dedicated Follower of Fashion”, a „Dandy” (melyből a Herman's Hermits csinált slágert), a komor, társadalmi problémákat feszegető „Dead End Street” vagy az ismét hatalmas sikert hozó „Waterloo Sunset” is ékes példái ennek. Legnagyobb sikereik a hetvenes évek elejéig tartottak, utolsó nagy dobásaik a „Lola” és az „Apeman” volt, a következő viszonylag nagy sikert arató dalra („Come Dancing”) 13 évet kellett várni, utána viszont sűrű csend következett, majd a Kinks 1996-ban, harminchárom év után feloszlott. Állandó tagjai csak a Davies testvérek voltak (igaz, Mick Avory is kitartott velük 1984-ig), Pete Quaife 1969-es kilépése után sorozatos tagcserék következtek.
Miután ilyen sok szó esett az előadóról, legyen most pár sor magáról a dalról is. A „See My Friends” érdekes színfolt a Kinks pályafutásában, ugyanis (bármilyen „egzotikus” hangszer nélkül) indiai hatások fedezhetők fel a dallamvilágában. A versszakban legalábbis mindenképpen, a középrész ("She is gone, and now there's no one else to take her place, / She is gone, and now there's no one else to love") azonban hamisítatlanul Kinks-hangzású. A pszichedelikus rock és pop egyik legkorábbi példája, mely a műfaj indiai gyökereit hangsúlyozza (akárcsak a Beatles „Norwegian Wood”-ja vagy a Yardbirds „Heart Full of Soul” című dala). A dal ötlete a Kinks ázsiai turnéjáról származik, amikor Davies Bombayben meghallotta a reggel munkába menő halászok éneklését. Szövege azonban jóval régebben gyökerezik: Ray nővérének 1957-ben bekövetkezett halálára utal.
