Megjelenés éve: 1965.
Szerző: Allen Reynolds
Nagylemez: Five O'Clock World
Megint egy olyan együttes, akikre teljesen véletlenül találtam, még vagy tíz évvel ezelőtt. :-) A Vogues 1958-ban alakult öt főiskolás diákból, akkor még Val-Aires néven, Pennsylvania államban. Ilyen néven egyetlen kislemezük jelent meg (Launie, My Love, 1960.), nevüket 1964-ben változtatták meg, ekkor négytagúra szűkült a felállás. Énekegyüttesről van szó, eredeti (1965-ös) tagjai: Chuck Blasko, Bill Burkette, Don Miller és Hugh Geyer. Az együttes 58 év után ma is működik, igaz, új hanganyag már 1973. óta nem jelent meg tőlük (csak válogatáslemezek).
A „Five O'Clock World” a legnagyobb sikerük, de pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy az egyetlen. Hangszerelése jellemző a hatvanas évek elejének amerikai popzenéjére: nagyzenekar kíséri az énekeseket, kiegészítve egy akusztikus gitárral, mely a bevezetőben hallható dallamot játssza folyamatosan a versszakok alatt. Az ének három, teljesen különálló szólamból áll a versszakokban, a refrénben viszont együtt éneklik a szöveget. Ez a szöveg egy munkás mindennapjait beszéli el, pontosabban azt, hogy minden reggel beállsz ugyanabba a mókuskerékbe ("Up every morning just to keep a job, / I've got to fight my way through the hustling mob. / Sounds of the city pounding in my brain, / While another day goes down the drain."), de amikor délután öt órakor megszólal a munkaidő végét jelző síp, attól kezdve senki nem osztja be az idődet ("But it's a five o'clock world when the whistle blows, / No one owns a piece of my time"). A második versszakban megjelenik az "I live for the end of the day." („A nap végének élek.”) sor, amely a (főleg napjainkban) annyira jellemző egyik napról a másikra éldegélésre is utalhatna, de hogy mennyire másról van szó, az a második refrénből ("And there's a long-haired girl who waits, I know" – „És van egy hosszú hajú lány, aki vár, tudom”) derül ki. Az utolsó, harmadik versszak/refrén párosa aztán összefoglalja az egészet: ő ad az életnek értelmet ebben az egyhangúságban ("In my five o'clock world, she waits for me, / Nothing else matters at all, / 'Cause every time my baby smiles at me, / I know that's it's all worthwhile, yeah" – „Az én öt órai világomban ő vár rám, / Semmi más nem számít egyáltalán, / Mert valahányszor a kedvesem rám mosolyog, / Tudom, hogy van értelme ennek az egésznek.”). Mit is lehetne mondani erre? Szép. :-)
