Megjelenés éve: 1976.
Szerző: Paul McCartney
Nagylemez: Wings at the Speed of Sound
Paul és Linda McCartney Beatles utáni „családi vállalkozását”, a Wings nevű formációt biztosan sokan ismerik itthon is, számos slágerüket, mint például a „Hi, Hi, Hi”, az azonos című James Bond-filmhez íródott „Live and Let Die”, a „Band on the Run”, a „Let 'Em In”, a „Silly Love Songs” vagy az utolsó nagy sikernek tekinthető „With a Little Luck”, gyakran játsszák és játszották a rádióadók. A zenekar 1971-től 1981-ig működött, az ötödik, Wings at the Speed of Sound című nagylemez megjelenésének idején, 1976-ban felállásuk a következő volt: Paul McCartney (ének, basszusgitár), Linda McCartney (ének, billentyűs hangszerek), Denny Laine (ének, gitár), Jimmy McCulloch (gitár) és Joe English (dob). Erről a nagylemezről a „Let 'Em In” és a „Silly Love Songs” lettek a legismertebbek, ezek jelentek meg kislemezen. A nagylemezen kívül előbbi kislemez hátoldalán is megtalálható a mai bejegyzés tárgyául szolgáló „Beware My Love”.
A dal szinte gyászos hangulatú dallamához hasonlóan komor, szinte elkeseredett szöveg társul. Főhősünk kétségbeesetten próbálja meggyőzni (reménytelen?) szerelmét, hogy akit választott, az nem biztos, hogy a megfelelő számára (hallottunk már ilyet, nem? :-) ), de itt a „This Boy”-nál többet mondanak a sorok. "I have to leave, and when I'm gone, / I'll leave my message in my song." („Távoznom kell, és ha elmentem, / A dalomban hagyom itt az üzenetemet.”) – amolyan „itt hagylak titeket a fenébe, majd rájössz egyszer, hogy miről szövegeltem” hozzáállás, amikor már tényleg rojtosra jártattad a szádat, de hiába ("You insist I must be wrong." – „Kitartasz amellett, hogy biztosan tévedek.”). Aztán sorra jönnek a félelmek, aggályok az új pár miatt: ő majd elnyom, a szőnyege alá söpör, elhasznál, legyűr Téged, hát addig kapj észbe, míg meg nem öregszel, el nem hervadsz ebben a kapcsolatban. Talán nem egyéb ez, mint vagdalkozás, irigységből, féltékenységből? Netán tényleg érzi a veszélyt főhősünk, és tényleg figyelmeztetni akar valakit, aki tényleg fontos neki? Mindehhez egy már-már a kemény rock határán táncoló aláfestést írt McCartney, ahol a szövegben egyre fokozódó feszültséggel egyszerre nő a zene hangereje, intenzitása: a higgadtnak tűnő (bár Paul sikolyai már sejtetnek valamit) bevezetőt egyre erősödő, lendületes rész követi, ahol a fentieket sorolja, majd a címadó sor ismételgetésével és egy (én csak így szoktam az ilyet nevezni) „nem bírunk leállni” lezárással végződik a dal. Nem feltétlenül lesz kellemes a dal meghallgatása, „megfelelő” hangulat kell hozzá (bár én ilyet az ellenségemnek se kívánnék).
