Megjelenés éve: 1965.
Szerző: Stevie Wright, George Young
Nagylemez: Easy
A hatvanas évek Ausztráliájának talán legismertebb előadójával folytatom ma. Ahogy annak idején már utaltam rá, az Easybeats gitárosa, George Young egyengette a későbbi AC/DC pályafutását is. De ne szaladjunk ennyire előre: a banda 1964-ben alakult Sydneyben, az akkor még csak tizenhat éves Stevie Wright énekessel, Harry Vanda és George Young gitárosokkal, Dick Diamonde basszusgitárossal és Gordon Fleet dobossal. Első kislemezüket („For My Woman”) a következő év elején jelentették meg, ezt kisebb-nagyobb hazai sikerek követték, majd 1966-ban a „Friday on My Mind” és az azonos című nagylemez hozta meg számukra az áttörést; ez lett a zenekar egyetlen igazi nemzetközi sikere (később a „Hello How Are You” és a „St. Louis” is felkerült az angol, illetve az amerikai slágerlistákra, de ezek a „Friday on My Mind” sikerét már nem tudták megismételni).
A „She's So Fine” a második kislemezükként jelent meg 1965 májusában, és a lassú, bluesos „For My Woman”-nél nem is üthetne el jobban: igazi pörgős beat/rock and roll számot hallhatunk, az elején egy olyan ordítással, amiről nekem mindig az jut eszembe, amikor valaki a nagy fejszével rohangál az udvaron. :-) Harry Vanda remek gitárszólója az én fülemnek erősen George Harrison korai időszakát idézi (azért megy a hülyeség is közben: „one, two, three, six – sorry, Harry…” :-) ). Szövege első hallásra semmi bonyolult dolgot nem közöl: alighanem lelépett a kedves ("I woke up bright and early this morning, / My little girl was not in sight."). De akkor a refrén végén mit jelent az "I wish she was mine!" („Bárcsak enyém lenne!”) félmondat? Talán a tiéd se volt soha? Mindenesetre a szerelmed teljes egészében az övé ("'Cause all my love she's got"), ha veled van, ha nem.
