Megjelenés éve: 1967.
Szerző: Allan Clarke, Tony Hicks, Graham Nash
Nagylemez: Evolution
Ismét vissza a hatvanas évekbe, a változatosság kedvéért ismét egy angol csapattal: az 1962-ben alakult Hollies a kor egyik meghatározó beategyüttese volt, egy időben a Beatles legnagyobb vetélytársának tartották őket. (amit persze sok zenekarról állítottak, de a liverpooli négyest valahogy senkinek sem sikerült utolérnie sem akkor, sem azóta – ez persze nem jelenti azt, hogy ne alkottak volna mások is maradandót :-) )
A Hollies zenéje, ellentétben a Beatlesszel vagy a beatzenekarok többségével, nem annyira a rock and rollból és a bluesból táplálkozott, inkább a poposabb vonalon mozogtak (bár tény és való, hogy nekik is voltak rhythm & blues feldolgozásaik). Nagy slágereik többsége nem a banda saját szerzeménye (például az „I Can't Let Go”, a „Bus Stop”, a „He Ain't Heavy, He's My Brother” vagy a „Sorry Suzanne”, de akár említhetném a hetvenes évek közepén megjelent „The Air That I Breathe”-t is), azonban a nagylemezeiken (és a kislemezek hátoldalán) akadt bőven saját dal. Ilyen a „Heading for a Fall” is. A cím ne tévesszen meg senkit, a dalnak semmi köze a belga Vaya Con Dios 1992-es, azonos című slágeréhez. Az Evolution volt a zenekartól a második nagylemez, amelyen csak saját szerzemények szerepeltek, ez képviseli az ő pszichedelikus korszakukat. (melyen ugyebár szinte minden beat-, pop- és rockzenekar átesett a hatvanas évek második felében :-) )
Na de nézzük (hallgassuk) magát a dalt. Rockzenének nem igazán nevezhető, viszont van itt minden: indiai hatások, hegedű (vagy cselló?), csembaló (ebben megint nem vagyok teljesen biztos, de a dal hangszereléséről sehol semmit sem találni), keringőritmus (komolyan mondom, a szám közepén hallható, szöveg nélküli résznél mindig egy báltermet képzelek magam elé :-) ), no meg Allan Clarke szólóéneke az első versszakban, a dal hátralévő részében három, illetve kettő énekszólamot hallhatunk (amely jellegzetes vonása a zenéjüknek). Mindehhez viszonylag egyszerű, szerelmes szöveg társul: amikor szeretsz valakit, és elvarázsol a szépsége ("I seem to be hypnotized by all your beauty"), de tudod, hogy úgysem lesz belőle semmi ("I know that I'm heading for a fall"), és csak időpocséklásnak tűnik az egész ("Or am I wasting my time?"), viszont ha megpróbálod elhagyni, tudod, hogy az emléke kísérteni fog ("If I try to leave you, I know that you'll haunt me…"). Mindezek alig több mint két percbe sűrítve. Nagy kedvencem tőlük; jó hallgatózást! :-)
