Megjelenés éve: 1987.
Szerző: Andrew Farriss, Michael Hutchence
Nagylemez: Kick
Ismét a nyolcvanas években járunk: az ausztrál INXS együttes neve bizonyára sokaknak ismerős, ma egyik legnagyobb sikerüket hoztam el ide a blogra. Persze a „Never Tear Us Apart”-on kívül is több számukat játszották és játsszák a magyar rádiók: nekem gyerekkoromból tőlük leginkább a „Need You Tonight”, a „New Sensation”, a „Suicide Blonde”, a „Disappear” és a „Beautiful Girl” maradt meg a fejemben. Ha belegondolunk, hogy ez az öt dal 1987. és 1993. között jelent meg, az sokat elárul a zenekar népszerűségéről.
Az INXS még 1977-ben alakult, 1979-ig Farriss Brothers néven játszottak, majd a névváltoztatást követően, 1980-ban jelent meg első kislemezük, a „Simple Simon”, egy érdekes hangzású, de jónak csak nagy jóindulattal nevezhető (az én fülemnek egészen a hallgathatatlan határát súroló) dallal az A-oldalon. Érdekesség, hogy saját hazájukban mindössze egy dallal kerültek fel a slágerlista élére, ez pedig az 1984-es „Original Sin” volt. Az igazi áttörést az 1987-es, hatodik, Kick című nagylemezük hozta meg számukra, amely három hatalmas slágert is hozott, köztük a mai bejegyzés témájául szolgáló dalt. Ezt a sikert azonban egyik lemezük sem tudta már megismételni. A zenekar pályafutása tragikus módon ért véget: Michael Hutchence énekes 1997. november 22-én felakasztotta magát. A U2 énekese, Bono az ő emlékére írta a „Stuck in a Moment You Can't Get Out Of” című dalt. Az INXS ezt követően egy évig egyáltalán nem zenélt, és már csak egyetlen nagylemezt jelentetett meg, ez lett a 2005-ös, csak kis sikert aratott Switch. 2012-ben a zenekar feloszlott.
Na de legyen végre szó magáról a dalról is: nem volt túl gyakori a nyolcvanas évek slágerlistáin egy háromnegyedes vagy hatnyolcados ritmusú szám, de még érdekesebb a „vasfüggönyön” túl, Prágában forgatott videoklip is (amelynek a bevezetőjét egyébként több mint fél perccel megnyújtották). Bár a felvételen egy vonószenekar tagjait látni, a lemezen igazi vonóshangszert nem hallunk, csak egy szintetizátor hangjait. A ködös-borongós idő és a város szépségei pontosan illeszkednek a dal komor, mégis boldog, optimista kicsengésű szövegéhez. Témája hasonló (már a cím is beszédes: „Soha el nem választhatnak egymástól”), mint a korábban a blogon szerepelt „Don't Dream It's Over” (és ott is egy új-zélandi/ausztrál zenekarral volt dolgunk; micsoda egybeesés :-) ). A dal ereje elsősorban a refrének végén lévő hosszú szünetekben rejlik, csúcspontja pedig Kirk Pengilly szaxofonszólója. Egyszerű, de nagyszerű nóta; jó hallgatózást hozzá! :-)
