Megjelenés éve: 1999.

Szerző: Steven Wilson

Nagylemez: Stupid Dream

A progresszív rock valószínűleg nem az első dolog, ami a nyolcvanas vagy főleg a kilencvenes évek zenéjéről eszébe jut az embernek. Mai bejegyzésünk témájául egy olyan zenekar dalát választottam, akik viszont éppen ebben az időszakban és ebben a műfajban alkottak nagyot (persze pályájuk tovább ívelt a harmadik évezredbe is). A Porcupine Tree még 1987-ben alakult Angliában, a kiváló énekes-zenész-dalszerző, Steven Wilson vezetésével. További tagjai (az 1999-es Stupid Dream nagylemez készítésekor): Richard Barbieri (billentyűs hangszerek), Colin Edwin (basszusgitár), Chris Maitland (dob). A zenekar 2011-re válságba került, többek között azért, mert Wilson inkább a szólókarrierjét szerette volna építeni. A banda nálunk is népszerű, 2009-ben koncertet is adtak Budapesten.

Ez a meglehetősen visszafogott, kellemes hangzású dal az ötödik nagylemezükre került fel, mely 1999 márciusában jelent meg, ugyanez év novemberében kislemezen is kiadták. Hangszerelése gazdag és színes, mégis csendes; ütős hangszer gyanánt csak egy csörgődob szólal meg benne  Dallama akár egy gyerekdalé is lehetne, annyira kellemes, lágy és finom. Címe ne ijesszen meg senkit: szó sincs benne drogokról, egy kezdődő, de már előre láthatóan viszonzatlan szerelem jelenik meg benne. A nagylemezen a két utána következő dallal együtt egyfajta trilógiát alkot: a viszonzatlan szerelem először reményteli és romantikus („Pure Narcotic”); aztán ha továbbra sem viszonozzák, félelmetes és agresszív lesz („Slave Called Shiver”), majd végül egyszerűen csak nyomaszt az egész, és már semmit nem kívánsz attól, akit szeretsz, csak azt, hogy ne gyűlöljön téged ezért („Don't Hate Me”).