Megjelenés éve: 2001.

Szerző: David Baynton-Power, Tim Booth, Saul Davies, Jim Glennie

Nagylemez: Pleased to Meet You

Ma ismét egy (nálunk kevésbé ismert) angol bandától hallgatunk valamit, ezúttal ugrunk egy kicsit előre az időben, a XXI. század legelejére. A James 1982-ben alakult Manchesterben, több tagcserén is keresztülment, majd 2001-ben feloszlott, de 2007-ben ismét összeállt, és azóta is működik. 1985-ben jelent meg első nagylemezük, amelyet 2001-ig még további nyolc követett; ezek közül a Pleased to Meet You volt az utolsó. Felállásuk a következő volt ekkor: Tim Booth (ének), David Baynton-Power (dob), Saul Davies (gitár), Jim Glennie (basszusgitár), Mark Hunter (billentyűs hangszerek), Michael Kulas (gitár) és Adrian Oxaal (gitár).

A mai bejegyzésben szereplő dal a zenekar utolsó és egyik legnagyobb sikere volt a hat évig tartó „szünetük” előtt. Zeneileg viszonylag egyszerű, ugyanaz a négy akkordból álló akkordmenet (D-moll, F-dúr, C-dúr, G-dúr) ismétlődik benne végig. Megjelenik benne egy hegedű is, amelyen Saul Davies gitáros játszik. Utóbbit leszámítva nekem egy kicsit a U2 zenéjét juttatja eszembe. Szövegében utalásokat találunk többek között a Pomádé (Grease) című filmre is, mondanivalója nekem nem teljesen világos, de azt sejteti, hogy az életnek akkor is mennie kell tovább, ha összeborítottunk mindent magunk körül, lépni kell tovább (mintegy „válaszul” az első versszakban megjelenő, öngyilkosságot sejtető "Are you aching for the blade/grave?" sorokra). Ugyanakkor az egész utalhat magára a zenekarra is, hiszen az fennállása első húsz évében elég sok mindent túlélt.