Megjelenés éve: 1965.

Szerző: John Lennon, Paul McCartney

Nagylemez: -

Mai bejegyzésünk tárgya talán az egyik legjobb példa arra, amikor a Beatles tagjai együttműködtek a dalszerzésben. Maga a szám nagyrészt Paul McCartney szerzeménye, John Lennon adta hozzá a komorabb hangulatú középrészt, míg a lassú, háromnegyedes ritmusban játszott rész George Harrison ötlete volt. Itt sem teljesen az alapfelállásban játszik a banda: ahogy a videón is látható, John Lennon egy harmóniumnál ül (ugyanakkor ez csak egy videoklip, valójában Lennon gitárját halljuk, Harrison nem is vett részt a stúdiófelvételen).

A dal szerkezete nem bonyolult, annak ellenére, hogy gyakorlatilag két különböző dal összemosása (amelyek viszont jól illeszkednek egymáshoz mind zeneileg, mind szövegileg). Ha már szöveg: a versszakok optimistább kicsengésűek, bár itt is megjelenik az aggódás egy szerelem jövője miatt: "We can work it out" („Meg tudjuk oldani”), énekli McCartney a címsort kétszer is, mintha saját magát is akarná győzködni róla. Ugyanakkor ott vannak ilyen sorok is, mint "Do I have to keep on talking till I can't go on?" („Addig kell beszélnem, amikor majd már nem tudok mit kezdeni?”) vagy "There's a chance that we might fall apart before too long" („Megvan az esélye annak, hogy túl hamar elszakadunk egymástól”). De ugyanakkor az utolsó versszakban megjelenik az "Only time will tell if I am right or I am wrong" („Csak az idő mondja meg majd, hogy igazam van-e vagy sem”), mintegy önmegnyugtatásként: majd kialakul minden idővel (vagy nem). Lennon sorait (amelyeket McCartneyval közösen énekelnek) viszont teljesen az elmúlástól való félelem hatja át: "Life is very short, and there's no time / For fussing and fighting, my friend" („Barátom, az élet rövid, és nincs idő arra, / Hogy vacakoljunk és egymással harcoljunk”). Egy alig több mint két perces dalról ennyi kicsit soknak is tűnik, de még bőven lehetne írni róla. Én viszont nem szaporítom a szót tovább; jó hallgatózást! :-)