Megjelenés éve: 1973.
Szerző: David Gilmour, Nick Mason, Roger Waters, Richard Wright
Nagylemez: The Dark Side of the Moon
Az 1965-ben Londonban alakult Pink Floydot aligha kell bemutatni bárkinek is, túlzás nélkül állítható, hogy a XX. század második felének egyik legismertebb zenekaráról van szó.
A The Dark Side of the Moon a nyolcadik nagylemezük volt, és a hat évvel később megjelent The Wall után talán a legismertebb alkotásuk. A dalok között itt nincs szünet, „átúsznak” egymásba. Erről a lemezről három dal lett igazán ismertté itthon is: a kislemezen is megjelent „Money” és „Us and Them”, valamint az utóbbi kislemez hátoldalán megjelent, mai bejegyzésünkben főszerepet kapott „Time”.
Megint egy több mint hét perces számmal állunk szemben. Mindenféle órák zajával kezdődik, majd ketyegést utánzó, tompított hangokat hallhatunk Roger Waters basszusgitárjából, Nick Mason dobszólója kíséretében. Ez a hosszú, több mint két perces bevezető megadja a dal hangulatát, majd David Gilmour gitáros és Richard Wright billentyűs felváltva éneklik a vezérszólamot; az első versszakot és refrént rögtön Gilmour gitárszólója követi, majd egy újabb versszak/refrén páros után a lemezen már korábban hallott „Breathe” ismétlését hallhatjuk (más, a „Time”-éhoz illeszkedő szöveggel), ezután pedig (kissé hirtelen) véget is ér a dal.
A szöveget is érdemes kicsit boncolgatni. Nap mint nap csak pazarolod az idődet ("Ticking away the moments that make up a dull day, / You fritter and waste the hours in an offhand way."), vársz valakire/valamire, hogy megmutassa, merre tovább ("Waiting for someone or something to show you the way"), úgy érzed, fiatal vagy és van még eltölteni való időd bőven ("You are young, and life is long, and there is time to kill today"). De egyszer csak rájössz, hogy tíz év is elment ezzel, és az élet (a felnőtt élet) nem olyan, mint egy futóverseny, amiről egyértelműen tudjuk (például egy startpisztoly lövéséből), hogy elkezdődött, te pedig lemaradtál róla ("And then one day you find ten years have got behind you, / No one told you when to run, you missed the starting gun."). A második versszak arról beszél, amikor ezt a lemaradást próbálod behozni, minden nappal csak a halálhoz vagy közelebb ("And you run and you run to catch up with the Sun, but it's sinking, / Racing around to come up behind you again. / The Sun is the same in a relative way, but you're older, / Shorter of breath and one day closer to death."). Úgy érzed, az évek egyre gyorsabban telnek ("Every year is getting shorter, never seem to find the time"), a terveidből semmi nem lett ("Plans that either come to naught or half a page of scribbled lines"). Az utolsó két sorban viszont hirtelen egyes szám első személyre vált a szöveg: "The time is gone, the song is over, / Thought I'd something more to say." („Az idő elszállt, a dalnak vége, / Azt gondoltam, van még valami mondanivalóm.”)
