Megjelenés éve: 1967.

Szerző: Ronnie Lane, Steve Marriott

Nagylemez: Small Faces

Ismét vissza a hatvanas évekbe. :-) A Small Faces szerepelt már a blogban korábban; a harmadik bejegyzésben bemutatott dalukhoz képest visszamegyünk két évet az időben, oda, amikor még minden rendben volt, és szó sem volt a feloszlásukról. Az 1967-ben megjelent Small Faces című nagylemezük a második, egyben az első, ami az Immediate kiadó gondozásában jelent meg. Ez nem keverendő össze a Decca kiadónál egy évvel korábban megjelent, azonos című albumukkal.

A mai bejegyzés tárgya alig két perces, első hallásra könnyed dalocska. Steve Marriott tizenkét húros gitárján játssza a bevezetőt, amely hamar átvált egy pörgős ritmusra, ahogy a többiek is bekapcsolódnak. Közepe táján egy egyszerű orgonaszólót is hallhatunk Ian McLagan által (mely tulajdonképpen nem más, mint az énekdallam billentyűs hangszerre átültetve). A szöveg tartalmáról már a cím („Szedd össze magad”) is sokat elárul. Mondanivalója hasonló, mint Donovan korábban bemutatott daláé: felejtsd el azt, aki elhagyott, hiszen itt vagyok neked én mint barát, mint társ a bajban ("You see me as a friend, / But I'm a friend in need."), és hasonlóak vagyunk, hallgass rám ("I'm just like you, / So take my lead"). No de mire mindezt végigolvasná az ember, vége is a dalnak, ezért most, tőlem szokatlanul, „mellékelek” egy jópofa videoklipet is a számhoz. Azért nem teszek ilyeneket a bejegyzésekbe, ha nem muszáj, mert a videó kicsit elvonja az ember figyelmét magáról a dalról – de ezt most muszáj, még akkor is, ha amúgy semmi köze a dal szövegéhez, annyira pihent agyú volt, aki kitalálta és leforgatta (Marriott mint „csibész”, Lane, McLagan és Jones pedig mint rendőrök). :-)