Megjelenés éve: 1966.
Szerző: Jeff Beck, Chris Dreja, Jim McCarty, Keith Relf, Paul Samwell-Smith
Nagylemez: -
Kis kihagyás után következzen egy Yardbirds! :-) A korábban a blogon szerepelt két számuk után, amelyek a pszichedelikus rockba csak bele-belekóstoltak, ezzel a nótával egyenesen fejest ugrunk a műfajba. A Yardbirds első felvétele, amelyen szerepel Jimmy Page (itt még csak basszusgitárosként, a szólógitár még Jeff Beck kezében szól). Írásakor azonban Paul Samwell-Smith még a banda tagja volt, a helycsere már ezután történt.
A dalt egy kicsit az Ezeregyéjszaka meséit (vagy nem tudom, mit, mindenesetre elég „közel-keleties” hangzású :-) ) idéző gitárdallam vezeti be (ez aztán a refrénben az énekben is visszaköszön), majd szinte félelmetes, őrült ritmussal indul. Ha ez még nem lenne elég, a dal közepe táján egy furcsa hangeffektusokkal (és mindenféle érthetetlen közbeszólásokkal) tarkított gitárszólót is hallunk. A szöveg a múltba réved, és – bár nem biztos, hogy a nosztalgia volt az, amire a fiúk gondoltak annak írása közben – bennem a zenével együtt mindig valami furcsa nosztalgiát ébreszt, holott még nincs is tíz éve, hogy ismerem ezt a számot. Tíz év nagy idő, sokszor már nem is emlékszik az ember, mi történt, de tudja, hogy valami köti ahhoz a helyhez ("Walking in the room, I see / Things that mean a lot to me. / Why they do, I'll never know, / Memories don't strike me so" – „A szobában sétálva látok / Dolgokat, amelyek sokat jelentenek nekem. / Hogy miért, soha nem tudom, / Az emlékek nem hatnak rám annyira.”). Az ismerősök is el-elmaradnak ennyi idő után ("Meeting people along my way, / Seemingly I've known one day" – „Találkozom emberekkel útközben, / Akiket mintha ismertem volna egyszer”). Sok dolognál abban sem vagy biztos, hogy tényleg megtörtént-e, vagy csak álmodtad ("It seems to me I've been here before, / The sounds I heard and the sights I saw. / Was it real, was it in my dreams? / I need to know what it all means." – „Úgy tűnik nekem, hogy már voltam itt ezelőtt, / A hangok, amiket hallottam és a képek, amiket láttam. / Igazi volt-e, álom volt-e? / Tudnom kell, hogy mit jelent ez az egész.”). A refrén itt is összefoglalja az egészet: az emlékeink látszólag eltűnnek, de megmaradnak bennünk, és sosem tudni, mi hozza elő őket ismét ("Happenings ten years time ago, / Situations we really know, / But the knowing is in the mind, / Sinking deep into the well of time."). A gitárszóló után aztán egy ügyes húzással „összerántják” a versszakot és a refrént (csak egy fél versszakot hallunk a refrén szövegével, majd a negyedik sorral a refrénbe ugrunk, és a dal ugyanazzal az „elvetemült” ritmussal úszik ki, amivel kezdődött. Ennyi talán sok is volt egy háromperces dalról, de meghallgatva mindjárt más lesz. :-)
