Megjelenés éve: 1992.
Szerző: Colin Greenwood, Jonny Greenwood, Ed O'Brien, Phil Selway, Thom Yorke
Nagylemez: Pablo Honey
Ma megint egy angol zenekar következik (nem baj, majd elfogynak egyszer :-) ): a Radiohead vitathatatlanul az alternatív rockzene egyik óriása, és mint ilyet, valószínűleg nem sokaknak kell bemutatni itthon sem (én viszont, szégyen vagy sem, nem igazán ástam bele magam a munkásságukba). A banda gyökerei egészen 1985-ig nyúlnak vissza, amikor öt iskolatárs megalakította az On a Friday nevű formációt. Végleges nevüket (mely a Talking Heads együttes 1986-os dalából ered) 1991-ben vették fel.
Jelen bejegyzés témája 1992 szeptemberében jelent meg kislemezen, ezt követte a Pablo Honey nagylemez a következő év februárjában. Sem a „Creep”, sem az utána következő két kislemez („Anyone Can Play Guitar”, „Stop Whispering”), sem a nagylemez nem ért el nagy sikert, de elindította a Radiohead karrierjét, és a két évvel későbbi The Bends már óriási siker lett (a kritikusok szemében is), ahogyan azóta szinte minden lemezük.
De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk csak 1992-ben. A „Creep” többek között arról is híres (hírhedt) lett, hogy a Hollies együttes 1974-es, „The Air That I Breathe” című dalával való hasonlóság miatt Albert Hammond és Mike Hazlewood nevét is fel kellett tüntetni a szerzők között. Ennek alapja az, hogy ugyanazt az akkordmenetet használja mindkét dal, ami egyrészt nem teljesen igaz, másrészt ilyen alapon az ötvenes-hatvanas években agyon-vissza perelhette volna egymást mindenki amiatt a bizonyos agyonhasznált akkordmenet miatt (lásd például itt vagy itt, hogy ismertebb példákat hozzak). A dalban végig ugyanaz a négy akkord ismétlődik (G-dúr, H-dúr, C-dúr, C-moll), ennek ellenére sem tűnik monotonnak, mivel éles különbség van a csendesebb versszakok és az igencsak zajos refrének között. A mindegyik refrén előtt hallható (kivéve az utolsót), mennydörgésszerű zaj Jonny Greenwood gitárostól származik, akinek először nem tetszett, túl csendes volt a dal, és ezekkel a húrok közé csapásokkal próbálta azt elrontani – viszont így talán éppen azt tette hozzá, ami hiányzott belőle.
Ez az ellentét megjelenik a dal szövegében is („természetesen” már megint egy szerelmes dalról van szó egyébként): a versszakok arról szólnak, hogy Te milyen csodálatos, különleges vagy (illetve hogy én milyen szeretnék lenni, a második versszakban), ezekkel szemben a refrén azt mutatja be, hogy én ténylegesen milyen vagyok, és nem éppen pozitív értelemben ("But I'm a creep, / I'm a weirdo. / What the hell am I doing here? / I don't belong here." – „De én egy rém vagyok, / Egy különc vagyok. / Mi a fenét csinálok én itt? / Nem tartozom ide.” – tudom, hogy a „creep” címszónál nem szerepel a „rém” egy szótárban sem, viszont jobb szó szerintem nincs, amivel át lehetne vinni a dalszöveg jelentését magyarra). A második versszakban megjelenik egy ilyen sor is: "I want you to notice when I'm not around", azaz „Akarom, hogy észrevedd, amikor nem vagyok ott a közelben.” – nem az a különleges dolog, ha valaki észreveszi azt, amikor a közelében vagy; az sokkal inkább, ha hiányzol neki, vagyis az tűnik fel neki, ha nem vagy ott. A második refrén után következik a középrész, amely még a refrénnél is zajosabb, és a szöveg szempontjából is itt éri el a csúcspontját a dal, a másodikból harmadik személyre vált át, és mintegy beigazolódik főhősünk magáról alkotott képe: a lány elmenekül tőle, mert megrémül tőle, ijesztőnek tartja ("She's running out the door…"). Aztán a végén ismét lecsendesedik minden, és az utolsó versszak-refrén párost hallhatjuk, ahol mintegy összegzi az eddigieket, majd a refrén végén az "I don't belong here" sor ismétlésével, csendesen zárul a dal. Így leírva talán értelmetlen rizsának tűnik mindez, de meghallgatva mégiscsak más élmény az egész. :-)
