Megjelenés éve: 1986.
Szerző: Neil Finn
Nagylemez: Crowded House
Ma igazi „egyslágeres” csapattal jelentkezem a nyolcvanas évekből. Most először elhagyjuk Angliát, irány a kenguruk földje: a Crowded House-t 1985-ben, Melbourne-ben alapította az új-zélandi Neil Finn énekes-gitáros, valamint az ausztrál Paul Hester dobos és Nick Seymour basszusgitáros. Első nagylemezük 1986 júniusában jelent meg, a rajta szereplő dalok közül került ki a banda legnagyobb slágere, a „Don't Dream It's Over”, amely ugyanez év októberében jelent meg kislemezként. A zenekar 1996-ban feloszlott, majd 2006-ban újraalakult (Paul Hester egy évvel korábban öngyilkos lett, új dobosuknak az amerikai Matt Sherrod-ot vették be).
Na de térjünk rá magára a dalra: őszintén megmondom, sokáig azt hittem, John Lennon valamelyik késői számát hallom a rádióban, Neil Finn hangja (különösen a kezdő sorban és a refrénben) engem erősen emlékeztet Lennonéra. Van ebben a dalban valami megmagyarázhatatlanul nyugtató, ugyanakkor biztató, erőt sugárzó is, erre a szöveg is ráerősít, akárcsak a szám közepe táján hallható orgona- és gitárszóló (az orgonán az amerikai Mitchell Froom játszik). A szöveg mondanivalója tömören, legalábbis ahogy én értelmezem: ne hagyd, hogy elszakítson minket egymástól a világ. A refrénben található a következő sorpár: "They'll come, they'll come to build a wall between us, / You know that they won't win." („Jönnek majd, jönnek majd, hogy falat építsenek közénk, / Tudod, hogy nem fognak győzni."), ugyanakkor az utolsó versszakban a következő is elhangzik (a kedvenc sorom a dalban egyébként): "Now I'm walking again to the beat of a drum, / And I'm counting the steps to the door of your heart." („Most megint dobszóra lépdelek, / És számolom a lépéseket a szíved ajtajáig.”) – tehát még együtt sem vagyunk, de már az egymástól való elszakadástól próbáljuk megóvni egymást? Érdekes az is, hogy pont erre a versszakra változik meg a dobolás is: a dal elején, a gitárszólóig hallható csendesebb, úgynevezett „kávázást”, amikor a dobverővel a dob peremét(káváját) ütik, hangosabb pergődobra ütések váltják fel, mintegy illeszkedve az utolsó versszak első sorához. Na de nem szaporítom a szót tovább; jó hallgatózást! :-)
