Megjelenés éve: 1973.

Szerző: Jimmy Page, Robert Plant

Nagylemez: Houses of the Holy

Az előző bejegyzés témájánál nem kevésbé szép dallal megyünk tovább. Bármilyen furcsa, ez is valamilyen szinten a Beatleshez köthető: állítólag George Harrison mondta egyszer John Bonhamnek, a Led Zeppelin dobosának, hogy még soha egy balladát sem írtak. Jimmy Page erre válaszul írta meg e dal zenéjét; ezt megerősíteni látszik az is, hogy a két kezdő akkord megegyezik George 1969-es szerzeményének, a „Something”-nek az első két akkordjával (ott nem a bevezetőben, hanem a versszakok elején hallható). Dallamvilága, hangszerelése engem kicsit emlékeztet a két évvel korábban megjelent „Stairway to Heaven”-re. A szöveg Robert Plant énekes szerzeménye, aki egyébként ezt a felvételt az egyik legjobbjának tartja, ami az éneket illeti.

A dal majdnem nyolc perces, de végighallgatva (nekem) egyáltalán nem tűnik hosszúnak. Megszólal benne az akkor igen kedvelt, kezdetleges szintetizátor, a mellotron is, melyen John Paul Jones, a zenekar basszusgitárosa játszik (némi kritika érte ezért őket, mondván, hogy egy ilyen dal igazi vonószenekarért kiált, nem illett volna elrontani ilyen gyermekded hangzású utánzattal). Ahogy sok más számuknál, itt is több gitársávot (jelen esetben viszonylag keveset, hármat) vettek fel. A dalban nincs a szó szoros értelmében vett refrén, csak a vége felé egy keményebb hangzású rész, amely szövegében is mintegy összefoglalja az egész dal mondanivalóját: "I felt the coldness of my winter, / I never thought it would ever go. / I cursed the gloom that set upon us, / But I know that I love you so." („Éreztem a tél hidegét magamban, / Soha nem gondoltam volna, hogy elmúlhat. / Átkoztam a sötétséget, amely leszállt ránk, / De tudom, hogy nagyon szeretlek téged.” – saját szabad fordítás, kérlek, ne nevess! :-) ) Furcsa, hogy sokszor egy dal vagy vers lényegi mondanivalóját össze lehet foglalni egy-két mondatban is. Meghallgatva, végigolvasva viszont mégis csak más az egész. :-)