Megjelenés éve: 1964.
Szerző: Les Chadwick, Les Maguire, Freddie Marsden, Gerry Marsden
Nagylemez: -
Ismét egy Beatles-kortárs előadóval megyünk tovább. A liverpooli Gerry Marsden 1959-ben alapította meg zenekarát Gerry Marsden and the Mars Bars néven, de az amerikai Mars csokoládégyár panasza miatt meg kellett változtatniuk a nevüket, majd ugyanaz a Brian Epstein karolta fel őket, aki a Beatles menedzsere is volt. 1963-ban jelent meg első kislemezük, a „How Do You Do It?”, Mitch Murray szerzeménye, amelyet előtte Adam Faith, majd a Beatles is visszautasított, Marsden együttese azonban óriási sikert aratott vele. A banda felállása a következő volt: Gerry Marsden (gitár, ének), testvére, Freddie Marsden (dob), Les Chadwick (basszusgitár) és Les Maguire (zongora; ő Arthur McMahont váltotta 1961-ben az együttesben).
A „Don't Let the Sun Catch You Crying” a zenekar saját szerzeménye, az ötödik kislemezük. Eredetileg Louise Cordet énekesnőnek szánták; az ő felvételét 1964 februárjában ki is adták, azonban különösebb sikert nem aratott. Marsdenék két hónappal később jelentették meg saját verziójukat, amely ugyan nem aratott akkora sikert, mint a „How Do You Do It?”, a musicalfeldolgozás „You'll Never Walk Alone” vagy a későbbi filmzene, a „Ferry Cross the Mersey”, de kétségtelenül ezek után következik az ismertségben. A hangszerelés nagyon hasonló a Cordet felvételén hallhatóhoz, de tempója lassabb, ez az egész felvételnek nyugodtabb (esetünkben inkább borúsabb) hatást kölcsönöz. S hogy miről szól? Ne hagyd, hogy a Nap lássa a könnyeidet; a sírás nem rossz dolog, de az éjszaka a megfelelő idő rá, nem a nappal. Ahogy jön a reggel, a könnyeid is eltűnnek. Az utolsó versszakban már az is egyértelmű, hogy miért sír, akit a dal megszólít: "It may be hard to discover / That you've been left for another, / But don't forget that love's a game, / And it can always come again, / So don't let the Sun catch you crying…" („Lehet, hogy nehéz, amikor rájössz, / Hogy elhagytak valaki másért, / De ne feledd, hogy a szerelem egy játék, / És mindig újra megérkezhet [hozzád], / Hát ne engedd, hogy a Nap sírni lásson…”)
